The transfer into gift-economy

• Gondolatok
• Gondolatok 2

Gondolatok

A pénzzel vagy anélkül, a közgazdaság alapvető kérdései arra irányulnak, amit az
emberek egymásért tesznek: 1. Hogyan találjanak egymásra az ajándékozó és az
a személy, akinek arra az ajándékra van szüksége? 2. Hogyan ismerjék el és
jutalmazzák azokat, akik nagylelkűek az ajándékozásban? 3. Hogyan hangolják
össze sok ember ajándékát térben és időben, hogy olyan dolgok jöjjenek létre,
amelyek felette állnak bármely egyéni szükségletnek vagy ajándéknak? Lehet,
hogy nem nyilvánvaló, de ezek a célok nagyjából a pénz három kardinális
funkciójának felelnek meg: csereeszköz, elszámolási egység és értékőrző.
E három cél elérésére számos kvázi-monetáris és nem-monetáris mód jelenik
meg manapság. A nyílt forráskódú szoftverek világában például a P2P
technológia lehetővé teszi a programozók közössége számára, hogy
megtervezzenek projekteket, összehangolják képességeiket és elismerjék a
résztvevők hozzájárulását a projekthez – mindezt pénz nélkül. Bizonyos
értelemben a társak iránti, korábbi ajándékaik mennyiségén és minőségén
alapuló megbecsülés egy olyan „valuta”, ami lehetővé teszi, hogy néhányan
nagyobb befolyást gyakoroljanak a csoportos döntéshozatal során, mint más
tagok. Ez azonban nem egy számszerűsített dolog, és nem is lehet
számszerűsíteni anélkül, hogy a lényegéből valamit el ne veszítene. A tiszteletet
és a megbecsülést leegyszerűsíthetjük egy számra, de ismerjük fel, hogy ezzel
valójában elveszünk belőle. 

Csakúgy, mint amikor az analóg felvételeket digitális formátumba teszik át, az eredeti felvétel melegségéből, emberiességéből és
végtelenségéből valami elvész.
Sok online rendszer teszi ezt, egy számmá konvertálja az elismertséget és a
cselekvő hozzájárulást. A felhasználók minősítésének rendszere az Amazon-on,
az eBay-en és hasonló oldalakon egy ilyen kvázi-pénz. A felhasználók nem csak
termékeket értékelhetnek és véleményezhetnek, hanem egymás értékeléseit is,
ami egy önszabályozó rendszerré áll össze. Ez tulajdonképp az ajándék gazdaság
része (senki sem kap semmilyen közvetlen jutalmat az ismertetés írásáért),
olyan struktúrák alakulnak ki, melyek a pénz közvetítő funkcióival
párhuzamosan működnek.

Gondolatok 2

Timothy Wilken, orvos, filozófus és ajándék-gazdaság aktivista egy lépéssel
továbbvitte ezt a gondolatot a GIFTegrity rendszerében, amely jelenleg a béta
teszteknél tart. Minden egyes tagtól azt kérik, hogy készítsen a profilján egy listát
arról, amit adni és kapni kíván. Az ajándékot kapó személy minősíti az ügyletet,
ez határozza meg, hogy egy adott ajándék lehetséges kedvezményezettjei milyen
sorrendben fognak megjelenni a listán. Ha sokat adtál, a neved elől lesz a listán,
amikor valaki a saját adományának keres kedvezményezettet. Ha ajándékot
kapsz, a minősítésed csökken egy kicsit, azt tükrözve, hogy a viszony aközött
amit adtál és kaptál, kiegyenlítettebb lett. Ezek a minősítő pontok a pénzhez
nagyon hasonlóan működnek.
Egy hagyományos közösségben nincs szükség ilyen minősítési rendszerre, mivel
minden tag ajándékai és szükségletei mindenki előtt ismertek. A GIFTegrity és a
hozzá hasonló rendszerek, úgy tűnik, lehetőséget kínálnak az ajándékozási
kapcsolatok körének kibővítésére. Nem teszik feleslegessé a pénzt, hanem
újjáélesztik azt, de egy, az eredeti lényegéhez, azaz a hála jeléül szolgáló tárgyhoz
sokkal közelebbi formában. A GIFTegrity és a hasonló rendszerek minősítései
pénzként viselkednek. Pontokat kapsz ha adsz, és elköltöd őket, miközben
elfogadsz. Az ilyen rendszerek a pénz alapvető korlátait is magukban hordozzák,
ugyanakkor a minőség nem engedi, hogy egy lineáris skála mentén mérjék. 

Természetesen ezek a rendszerek messze jobbak, mint a mai uzsora-alapú pénz,
de ez a fajta technokrata alternatíva, bármilyen briliáns is, figyelmen kívül hagyja
azt, amit a világ számszerűsítésével elveszítettünk. Vissza akarjuk állítani
végtelent. Az értékelések és a pontok nem elégíthetik ki mély vágyainkat a
személyes kapcsolatra, a hálára és a többdimenziós történetekre, melyek adottak
az ajándék kultúrában.
Ellentmondok-e saját magamnak, amikor azt állítom, hogy a pénz a hála jeleként
keletkezett és ugyanakkor, hogy mint mértékegység jött létre? Mintha az első
pillanattól fogva két szellem lakozott volna a pénzben. Egyrészt az ajándékgazdaságot (amelyen kívül egykor szinte semmi nem létezett) terjesztette ki a
tömegtársadalom birodalmára, másrészt az ajándék-mentalitás eredeti
nyitottságának mérésére, számontartására és ellenőrzése szolgáló eszköz volt.
Mégis, amikor a pénzt a hála jeleként értelmezve azt a szót használom, hogy
„származik”, nem időbeni származására utalok, hanem, jobb kifejezés híján, az
Isten elméjéből eredőre; a pénz teleologikus származására; arra a célra, ami
miatt létrejött ebben a világban.

Vajon túljuthat-e az ajándékkörök koncepciója a közösségnek azon a szintjén,
ahol az emberek első- vagy másodkézből ismerik egymást? Nagyon hosszú távon
talán el tudunk képzelni egy pénz nélküli ajándéktársadalmat, ami a „körök
körének” modelljére épül. Úgy tűnhet, hogy a pénz fontos szerepet játszik a
munka globális összehangolásában, de ha közelebbről megvizsgáljuk, azoknak a
száma, akikkel egy adott személy valóban együttműködik, nem is olyan nagy. Ha
több, mint száz embernek kell együttműködnie, hogy valamit létrehozzanak,
akkor a teljes csoport alcsoportokra és még kisebb alcsoportokra bomlik,
egészen egy olyan szintig, amelyen az ajándék-gazdaság már működni képes. A
körön belüli emberek adhatnak egymásnak, és mindegyik kör integrált
egységként adhat más köröknek egy nagyobb körben és aztán azok mindegyike a
körök körének. Ez az elképzelés a társadalom alapvető átszerveződését foglalja
magában: egy alulról-felfelé, egyenrangú személyek közötti és önmagát
megalkotó, önszerveződő társadalmat.