A függőségnek számtalan formája van, a szenvedéllyel ellentétben a függőség nem lelki tüzet gyújt, hanem leéget mindent.

Csupán kémiailag nem magyarázható a függőség kialakulása. Kell hozzá a kémia, de a hajlam is, ami vagy megvan, vagy nincs.

A dopaminreceptorok viszont tényleg csökkennek, mert az agy természetes reakciói a többletre a visszaszorítás. Minden tudatmódosító szer a doaminokhoz kapcsolódó folyamatokra hat. Minél nagyobb a visszavétel mértéke a neurotranszmittert kibocsájtó neuronban, annál kevesebb aktív közelítőmolekula marad a szinaptikus résben.

A pszichoaktív vegyületek hasonlítanak saját vegyületeinkhez, ennek révén képesek beavatkozni a folyamatainkba.

A függőség a hiányállapot pillanatnyi felszámolását célozza. (Ezt használják ki az alkalmazásokban is)

Az ópiátokkal kapcsolatos függés azokra az agyi területekre van hatással, amik a szociális kapcsolatokért, kötődésért felelősek. (anyai érzések is)

A függő agy gátló és akaratlagos mechanizmusai sérülnek, ahogy a kisujjmozgásért felelős agyi terület sérülése nem engedi a kisujjmozgást, így van ez az önkontrollal a függő agy esetében. Összetett hatásmechanizmusok felelősek ezekért a cselekedetekért, amelyek sérülések esetén egyre távolabb konvergálnak az egészséges működéstől. Ezek megértése elengedhetetlen.

A dopamint kibocsájtó idegvégződéseknek, illetve a fogadó receptoroknak is szükségük van megfelelő szociális-emocionális hatásokra. Kisgyermekkorban kialakuló idegrendszerünk a szüleinkkel való kapcsolódás relációjában alakul ki függőségre hajlamos, vagy nem hajlamos állapotúvá. Az addikcióval összefüggő három agyi terület: az ópiátok jutalmazó apparátusa, a dopamin alapú serkentő-motiváló mechanizmus, és a prefrontális kéreg önszabályozó régiói.

A gének NEM felelősek az addikciós mintázatok kialakulásáért. A gének száma voltaképpen nem is ad lehetőséget egy olyan komplex idegrendszeri mintázat kialakítására, ami az addikciókhoz kapcsoldik.

Csökkent szerotoninszint -> csökkent kedélyállapot és impulzuskontroll.

Csökkent dopaminreceptor -> ragaszkodás a dopamint adó tevékenységekhez. Szerencsejáték esetében ugyanaz az agyi aktivitás, mint drog esetében.

A függőségek lecserélhetőek, és sok esetben nem egyedüli tárgyaik vannak.

Azok hajlamosak a függőségekre, akik nem tanulták meg a belső önszabályozás képességét, emiatt állandó szükségét érzik annak, hogy folyamatos külső forrásból teremtsék meg a belső komfort-érzetet.

A gyógyítás: hogyan segítsük elő saját magunk vagy mások személyiségének érési folyamatait az olyan esetekben, amelyekben a korai élethelyzetek ellehetetlenítették ezt.

Működésünk tekintetében mi, "rendes" emberek, nem sokban külömbözünk a keménydrogosoktól. Egészen aprócska az az Isteni kegyelem, ami külömbséget tesz a társadalom rétegei között. A függőség mechanizmusa hasonló mindenkinél, ám működése teljesen eltérő dimenziókba vihet minket.

Nem feltétlen kell, hogy rossz családi háttér legyen a függőség kialakulásához: társadalmilag egy olyan berendezkedés jött létre, amely nem teszi lehetővé a stabil érzelmi jelenlétet, egymásrahangolódást.

A függőségek nem a szubsztanciák megjelenésével kezdődtek, jóval inkább az ipari forradalommal.

Társorientáció: a szülői jelenlét hiánya, az azonos korúakkal pótlódik: ez elősegíti a függőségek kialakulását.

A függők ezen dolgok által érintettek: diszlokációt elszenvedtek, bántalmazás, elhanyagolás, ráhangoldás hiánya, társorientáció, elnyomott szubkultúra.

A drogellenes háborű megközelítéséből fakadóan kontraproduktív, és a valódi megértés hiányát tükrözi. Az érdekeltségek, mint a gyógyszeripar, nem feltétlen támogatják a tudományos aktualítások gyakorlati alkalmazását.